7. osztály

A Holnap

Az 1908-ban Nagyváradon (ma Románia) létrejött csoport - modern irodalmi nemzedék csoportja - által megjelentetett antológia, mely nevében "A" - Ady Endrét jelképezi, aki később elhatárolta magát e csoportosulástól. (Babits Mihály, Balázs Béla, Juhász Gyula, Dutka Ákos)

Allegória 

(görög) Képletes beszéd, hasonlóságon alapuló ábrázolásmód. Petőfi Feltámadott a tengere a népek forradalmát festi le háborgó tengerként. Stilisztikai szempontból a hosszabb gondolatsoron (esetleg egész művön) keresztülvitt metafora, megszemélyesítés teszi igazán hatásossá.

Alliteráció

(latin) A szavak szó eleji összecsengése, rendszerint csak a kezdő hangokban.

..."föld mélyébe ér az egyik,

vizi vidékre a másik,

harmadik hazai hegybe."

(Kalevala)

Anekdota

(gör. - lat.) Rövid terjedelmű, többnyire mulattató, szórakoztató történet, elbeszélés. Mestere Jókai, Mikszáth, Gárdonyi a magyar irodalomban.

Ars poetika

(latin) Költői hitvallás, program. Pontos "fordítása" a költészet művészete.

Ballada

(olasz - francia) Epikai műfaj. Ballare: táncdal, táncolható. Ma: versforma -drámai feszültségű, párbeszédes, szaggatott menetű, rendszerint tragikus tárgyú elbeszélő költemény. "Tragédia dalban elbeszélve".

Ciklus

(gör. - lat.) irodalmi művek sorozata, azonos érzésből, eszmekörből, ugyanolyan személyekhez írott versek. Pl. Szabó Lőrinc: Tücsökzene

Dal

Pillanatnyi hangulatot, kedélyállapotot fejez ki. Szerkezete könnyen áttekinthető, általában strófákból áll. Ismétlés jellemzi. Zenei formájától önállósult az irodalomban. 

Népdal: népköltészeti alkotás, a szöveg a dallammal együtt születik.

Műdal: műköltészeti alkotás, a szöveg előbb születik, dallamot utána írnak hozzá.

Diszharmnia

(gör. - lat.) Az összhang hiánya, megbomlása, a részletek lázadása az egész ellen. A műalkotásokban szükség lehet rá, akár mint a szétesett rend kifejező eszközére.

Elbeszélés

(gör. - lat.) Az összhang hiánya, megbomlása, a részletek lázadása az egész ellen. A műalkotásokban szükség lehet rá, akár mint a szétesett rend kifejező eszközére. 

Elégia

(gör) Lírai műfaj. Szomorkás, tűnődő, bánatos alaphangú bölcselkedő tartalmú költemény. 

Epigramma

(gör.) eredetileg verses sírfelirat. Megőrizte annak tömörségét, rövidségét, általában két eleme van: valamely tárgy és a hozzá kapcsolódó gondolat leírása.(Egy előkészítő és egy csattanószerű lezárás) Időmértékes verselésű. 

Epika

(gör. - lat.) Elbeszélésművészet, alapműnem: Történet melyben a szerző személyes vélményének is hangot ad. Az ábrázolt események általában múltidőben jelennek meg, míg a dráma műnemben a jelenidejűség az uralkodó. Hőseit fejlődésükben ábrázolja, tárgyilagos szemléletmódú.

Epizód

(gör.) Közbeszőtt cselekmény, nem tartozik szorosan a történés fő vonalához, de segíti annak megértését. 

Eposz

(gör.) Közbeszőtt cselekmény, nem tartozik szorosan a történés fő vonalához, de segíti annak megértését. 

Expozíció

(lat.) Egy mű bevezetése, előkészítő része. Az eposz és a dráma első szerkezeti egysége, mely a konfliktus résztvevőit, okait, körülményeit mutatja be. 

Életkép

Rövid, verses műfaj a líra és az epika határán. A mindennapi élet valamely tipikus alakját, helyzetét vagy jelenetét ábrázolja. Egy jellegzetes pillanatot mutat be egy család, egy embercsoport hétköznapjaiból. 

Hangsúly

Egy szótag hangerőtöbblettel történő kiemelése. A magyaros verselés a szó (szólam) első szótagjára esik. 

Himnusz

(gör.) Istent, vagy valamely eszmét dicsőítő, imaszerű ünnepélyes, magasztos hangú költemény, fohászkodó ének. 

Hősköltemény

Egy köponti hős életútját, gondolkodását követő hosszabb lélegzetű műfaj. Általában egy kivételes személyiség köré csoportosuló eseménysort beszél el. 

Idill

(gör.) Eredetileg pásztori életet dicsérő költemény. Később a szülőföld, család, szerelem boldog, meghitt hangulatú ábrázolása. 

Időmértékes verselés

A hosszú szótag kétféle lehet:
a.) természeténél fogva hosszú, amelyikben hosszú a magánhangzó.
b.) helyzeténél fogva hosszú, amelyikben a rövid magánhangzót két vagy több mássalhangzó követi.
Jele: _ 

bA rövid szótag
az, melyben rövid a magánhangzó, s azt egyetlen mássalhangzó követi.
Jele: U

 A leggyakoribb verslábak 

Jambus: U - 

Trocheus: - U 

Daktilus: - UU 

Anapesztus: UU - 

Spondeus: - -

Nevezetes antik verssorok:

(Vörösmarty: Zalán futása) 

Pentameter
"Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!"
    -    U U '  -     -' - '       -      U U ' - U     U ' - '
(Kisfaludy Károly: Mohács)

Disztichon
"Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak;
  -   - '   -          - '     -      - '   -  U U' - UU'   -  - '
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
    -    U  U'  -  U U '     - ' -       U  U' - U U'   -

Időtartam

Egysége a mora = egy rövid szótag kiejtésének ideje. Két mora egy hosszú szótag kiejtésének ideje.

Rövid szótag: magánhangzója rövid, utána legfeljebb egy mássalhangzó áll.

Hosszú szótag: magánhangzója hosszú, vagy a rövid magánhangzót két/vagy több mássalhangzó követi.

Irónia

(gör.) eredetileg: tettetés. Egy sajátos nézőpontnak, bírálatnak jellegzetes, finom módszere. Dicséretbe burkolt negatív vélemény.

Jelkép

szókép, mely rögzült, érzéki jele valamely gondolati tartalomnak. A jelölő és a jelentés kapcsolata alapulhat hasonlóságon (pl. ősz = elmúlás) 

Karcolat

elbeszélő, szépirodalmi műfaj - irónikus szemléletű, kritizáló célzatú, rövid, szellemes, tanulságos, többnyire valóságosan megtörtént eseményből ragad ki egy-egy kis részt. A novellával szemben nem törekszik egy összefüggő történet bemutatására, csupán a kiragadott jellemek, helyzetek ábrázolására helyezi a hangsúlyt.

Karikatúra

(olasz) torzkép. Eredetileg képzőművészeti, de az irodalomban is használatos fogalom. Egy személy, vagy típus jellemző vonásait eltúlozza, nevetséges hatást keltve. 

Kisfaludy Társaság

1836 - 1952-ig. Kisfaludy Károly tiszteletére alakult. Legjelentősebb tevékenységi területe: Pályadíjak kiírása, odaítélése, könyvkiadás, a népi kultúra ápolása volt.

Konfliktus

Összeütközés. Az erők szembenállása, összecsapása, mely végződhet megnyugtatóan, illetve tragikusan.

belső: a főhősben dúló erők összecsapása

külső: a főhős körül folyó erők összecsapása

Kontraszt

Művészi hatáskeltés - élénkséget, változatosságot biztosít, erősen különböző vagy akár ellentétes stíluselemek, motívumok összekapcsolása révén keletkezik.

L' art pour l' art

 "Művészet a művészetért". A tiszta művészet híveinek jelszava. Tagadják, hogy a művészeti alkotásnak társadalmilag, politikailag, erkölcsileg külön feladatai lennének. 

Líra

(gör.) Jelentése lant. Mai köznyelvi értelmezése: költészet. Eleinte kísérettel előadott költemény, később függetlenné vált, de ritmikus, dallamos formáját, szerkezeti felépítését megőrizte. Tárgya az egyéniség lelkületében végbemenő érzelmi élet bemutatása. 

Mecénás

(lat.) Maecenas római lovag, Augustus kortársa és barátja nevéből, aki bőkezűen támogatta költő kortársait. 

Metonímia

(gör. - lat.) névcsere. Szókép, két fogalom, dolog térbeli, időbeli, anyagbeli vagy ok-okozati érintkezésen alapuló szókép. Összekapcsolja a fogalmat és a képet úgy, hogy az egyik fogalmat átvisszük a másiknak a jelölésére.

Pl:

térbeli: asztalt bont

időbeli: "Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse..." (Ady)

anyagbeli: vasra verik

ok-okozati: jó tollú író

Metafora

 (gör. - lat.) két fogalom vagy dolog tartalmi hasonlóságán alapuló szókép, névátvitel. (pl. üveg nyaka, a pohár feneke, stb) 

Műfaj

Az irodalmi művek egy-egy csoportjára érvényes kategória. Formai és tartalmi jegyek alapján különböztethető meg. Pl. a líra műnemébe beletartozik a dal, az epigramma, a tájleíró költemény, az episztola (veses levél), a gyermekversek, az ódák stb. (Az utóbbiak a műfajok.)

Műnem

(műfajcsoport) Az irodalmi művek három alapkategóriája: 

EPIKA:

mese, riport, elbeszélő költemény, mítosz, regény, monda, novella, elbeszélés, karcolat, ballada, napló 

LÍRA: epigramma, költői levél, óda, dal, életkép, elégia, rapszódia, tájleíró költemény

DRÁMA: tragédia, komédia, tragikomédia, vígjáték, színmű, bábjáték, bohózat, diákszínjátszás, (ballada)

Népiesség

A népi életformának, néphagyományoknak ápolására alapozott törekvés az irodalomban és a képzőművészetekben. A mondanivalót népi alakokon és sorsokon keresztül a népköltészet hagyományos formai, tartalmi elemeinek felhasználásával fejezi ki.

Népiessség

(lat. - francia) Természethű. A 19. sz. második felében keletkezett irodalmi, művészeti irányzat, a valóság fényképszerű (vagy még annál durvább) ábrázolása.

Pl.: Móricz Zsigmond korai írásai

Novella

(latin) Eredetileg újdonság. Elbeszélés,mely rövidebb a regénynél és a kisregénynél, mely csattanóval zárul. Kis térben és időben játszódik, általában egy fontos eseményt mesél el a főszereplő életében.

Nyugat

Folyóirat (1908 - 1941) Vezérszerepet játszó irodalmi, kritikai folyóirat a századelőn. A haladó polgárság kiadványa, az új irodalmi és művészeti jelenségeket közvetítette. Központi kategóriája az érték. Az új irányzatok befogadása.

Első generációja: Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Karinthy, Móricz, Krúdy Gyula, Nagy Lajos, stb.

Majd: Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Németh László, Vas István, Zelk Zoltán, stb.

Pátosz

(gör.) Szenvedés, szenvedély, drámai hév, érzelmi, indulati emelkedettség, illetve ennek megfelelő költői kifejezésmód.

pl.

"Esküszöm hószín kezedre,

Rózsaszádra, tűszemedre.

Hogy te lész csak kedvesem.

Esküszöm, hogy míg csak élek,

Más szerelmet nem cserélek;

Vagy Lillim, vagy - senki sem.

(Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés c. vers részlete)

Ponyvairodalom

Alacsony színvonalú, könnyű olvasmányt kínáló, olcsó termék. Nevét a vásárban kiterített ponyváról kapta.

Rapszódia

(gör.) Emelkedett, kötetlen szerkezetű, formájú, ritmusú lírai műfaj. Zaklatottság, az érzelmek szenvedélyes hullámzása jellemzi. Zenei jelentősége is ismert.

Pl. Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet c. verse

Realizmus

Valósághű ábrázolás. A 19. sz. végének kedvelt ábrázolásmódja. A polgárság saját mozgásterét méri fel. Ellentmondások és a fejlődést gátoló tényezők feltárásának művészeti irányzata. Saját korának társadalmáról igyekszik hiteles képet adni.

Pl.: Móricz regények, novellák

Regény

Prózában írt, részletező nagyepikai műfaj. Bonyolult eseménysort ábrázol, melyben emberi sorsok formálódnak térben és időben, cselekménye több szálon fut. A romantika kedvelt műfaja.

Rím

(gör. - lat.) Szavak, szóvégek összecsengése. Két vagy több verssor végződésének hasonló vagy azonos hangzása. Ritkábban a sorokon belül is.

páros rím: a a / bb

félrím: x a x a

keresztrím: a b a b

visszatérő rím: a a x a

ölelkező rím: a b b a

bokorrím: a a a a a

Romantika

(francia) regényesség. A 19. sz. első felének és közepének uralkodó irányzata, a szabadjára engedett képzelet az érzelmek és az ösztönök világában merül el. A nemzetit akarja megragadni, a polgárság érzelmeit, életérzését fejezi ki. Jó és rossz jellemeket vonultat föl, pátosszal ábrázol. Líraiság, felfokozott érzelmek, különös jellemek, az egyéniség kultusza, festőiségre, zeneiségre törekvés jellemzi.

Strófa

(gör. - lat.) versszak. Az egész vers ismétlődő formai - ritmikai szerkezete, építőeleme.

Szabadvers

Olyan vers, amely nélkülözi a ritmikai és más zenei elemek szabályosságát, legfeljebb keverten, kötetlenül alkalmazza azokat, nem sorolható sem a hangsúlyos, sem az időmértékes verselés kategóriájába.

pl.

Kassák Lajos: Bartók Béla

"Olyan vékony mint a halszálka

olyan fehér mint egy liliom

de ha leül a zongorához

Sárkánnyá változik át

csörömpöl sír és néha ugat

hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak." (részlet)

Szimbólum

(gör.) Jel-jelkép, önállósult kép. Elvont dolgokra, érzésekre, gondolatokra utaló ábrázolásmód tárgyak, személyek formák által. A szimbólum többet sejtet, mint amennyit kimond. Az érzékszervnek önmagát mutatja, a gondolkodásnak valami többet.

Pl. Ady: Az Értől az Óceánig

 Szinesztézia

(gör.) Együtténeklés - szókép. Két, vagy több egyszerre érvényesülő érzéki hatás egyidejű kifejezése, ill. különböző érzékterületekről származó érzékeknek szerves egészbe olvasztása egy képben.

Pl.: "elhallgat a fény és fölvillan a dal" (Babits)

Szonett

(olasz) 14 soros, kötött versforma, rövid dal. 2 db négysoros, 2 db háromsoros szakaszból áll.

Rímképlete általában: abab/ abab /cdc /dcd

Ütem

Verstani alapegység. Hangsúlyos, időmértékes verselésnél használatos versláb.

Ütemhangsúlyos verselés

Másnéven magyaros verselés. A hangsúlyos versformák ritmikai képlete, gyakran 1 hangsúlyos és 2-4 hangsúlytalan szótagból áll. Legtöbbször 2-3-4-6 ütem épít föl egy-egy verssort.

Pl. Tüzesen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéról a juhászbojtárra. (Petőfi)

A hangsúlyos verselés ritmusát a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása adja.

•A versütem terjedelme általában 2-4(6) szótag. •Jelölése a versben: ' ' •Két ütem között is tartunk szünetet, ez a sormetszet. Jele: '' •Példa:
"Érik a szőlő,
   = - - '' = -
hajlik a vessző"
  =  -   - ''  =    -